Érzelmi intelligencia: A tananyag, amit a fiúknak nem tanítottak meg a pálya szélén

Emlékszel még, hogyan játszottál gyerekként?

Gyakran látom a tanácsadásaimon azt a feszült értetlenséget, ami abból adódik, hogy a felek egyszerűen más „gyári beállításokkal” érkeznek a házasságba. De álljunk meg egy pillanatra, és menjünk vissza oda, ahol minden elkezdődött.

Ha férfi vagy, emlékszel még a gyerekkori délutánokra? Mindegy volt, hogy a focipályán futottál, a szőnyegen katonáztál, vagy már a konzol előtt ültél a haverokkal: a lényeg maga a játék élvezete volt. Az akció, a harc, a teljesítmény. Ott ültetek egymás mellett, de nem az egymással való kapcsolatotok volt a fontos, hanem a közös tevékenység. Nem az számított, ki mit érez, hanem az, hogy menjen a menet, pörögjön a labda, süljön el a fegyver. Az érzelmi kapcsolódás igénye fel sem merült – a játék öröme és a cél elérése mindent kitöltött. Ha valaki kiesett vagy hibázott, nem lelkiztetek, csak mentetek tovább a következő körre.

És te, kedves feleség, te mire emlékszel? Te valószínűleg nem a gólokért hajtottál. Emlékszel azokra a végtelen, komoly megbeszélésekre a barátnőiddel? Amikor órákig tudtatok suttogni a takaró alatt, vagy halálos komolysággal osztottátok ki a szerepeket. Neked nem a „pontszám” számított, hanem a kapcsolódás. Az, hogy ki kivel van haragban, ki kit szeret, és ki hogyan érzi magát. Ti már akkor az érzelmi hálót szövögettétek. Ha valaki elsírta magát, ott megállt a játék – mert számodra a kapcsolat elszakadása sokkal fontosabb volt, mint maga a tevékenység. ♥ ♥ ♥

Lányos játékok: A házasság „főpróbája”

Érzed a különbséget? Míg a fiúknak maga a játékélmény és a teljesítmény volt a fókuszban, a lányok már akkor az érzelmi szálakat gyakorolták. Ez a szakadék szinte minden kultúrában ott van, és a tudomány szerint sokkal inkább biológiai kódoltság, mint nevelés kérdése. A „lányos” játékok tudat alatt előkészítettek a családi életre, mert az empátiára és a hangulatok olvasására tanítottak.

Ez a képesség azonban felnőttkorban is elsajátítható, de ehhez meg kell állni egy pillanatra.

Vegyétek fontolóra: ez nem egy olyan tudás, amibe csak úgy „belecsöppen” az ember. Szakítsatok rá időt, és foglalkozzatok tudatosan azzal, hogyan tudtok érzelmileg kapcsolódni egymáshoz, mert ez a közös munka az alapja mindennek.

Honnan tudjuk, hogy egy férj érzelmileg intelligens?

Nem attól, hogy hirtelen pont olyan lesz, mint a felesége, hanem a belső nyitottságától:

• Az érzelmileg intelligens férj alapvetése a tisztelet: nem söpri le az asztalról a felesége érzelmi igényeit, mert pontosan tudja, hogy azok a kapcsolat tartóoszlopai.

• Törekszik arra, hogy megnyíljon, és befogadja a párja, a gyermekei vagy a barátai érzéseit akkor is, ha azok számára néha logikátlannak tűnnek.

• Ez a nyitottság a mindennapi döntéseiben is megmutatkozik: nem egyedül határoz, hanem a felesége iránti megbecsülésből minden fontos lépésbe bevonja őt, valódi szövetséget alkotva.

A nyitottság ereje: Miért éri meg befogadni a másik érzéseit?

Sok férfi tart tőle, hogy ha „hagyja magát befolyásolni”, elveszíti a férfiasságát. Pedig ez a fajta befolyás nem irányítást jelent, hanem nyitottságot. Azt a képességet, hogy egy férfi képessé váljon kezelni, befogadni, és ha lehet, megérteni a felesége érzelmeit. Ez a közeledés valójában a közös barátságukat betonozza be.

Amikor egy férj engedi, hogy a társa érzelmi világa hatással legyen rá, nemcsak a viták száma csökken drasztikusan, hanem a szövetségük is elképesztően szoros lesz.

Kedves Férfiak, érdemes tanulni a feleségetektől!

Ők már a gyerekszobában elsajátították azt a tudást, hogyan lehet a bizalmon és az érzelmi elfogadáson keresztül valódi közelséget teremteni – ezt a tapasztalatot pedig most, közösen tudjátok kamatoztatni.

Az érzelmi intelligencia nem egy elvont tudomány, hanem a hétköznapok apró döntései. Ha megtanultok érzelmileg kapcsolódni egymáshoz, a jutalmatok egy olyan mély barátság lesz a házasságon belül, ami bármilyen vihart kibír.